A nagyfelbontású fényképfelvételek alapján az energiakockák egy közelítőleg 8x8 méteres területen, teljesen szabálytalan minta alapján helyezkednek el az 1-2 cm vastag homok felszínén. A terület szinte sík, felületét csak alig 30 db kő teszi változatosabbá. A legnagyobb szikla mérete sem haladja meg a mérések alapján a 30x30x30 cm-es térfogatot, de 10x10x10 cm-es sziklánál kisebb nem található. Az energiakockákból pontosan 20 darab helyezkedik el. Van amelyik közvetlen a szikla tövénél, de minden e-kockára igaz, hogy felületétől 5 cm távolságra semmilyen objektum nem található.

A felfedezés óriási nemzetközi lavinát indított el, melynek célja az első emberes Mars expedíció megvalósítása. Hónapokon belül elindult és hat hónap múlva leszállt a célterület pontos közepén a visszatérő űrhajó rakétájának üzemanyag tárolója. Magyar mérnökök csapatai készítik el azokat az automata robotokat, melyek az e-kockák által tárolt energiát kitermelik.

Ezek a ’tények’. Most kísérletet teszek a feladat pontos leírására:
Amit az energiakockáról tudni kell. Mérete 3x3x3 cm. Anyaga 1.5 mm, vastag, rézzel mindkét oldalon bevont üvegszál lemez. Közismertebb nevén kétoldalas nyák lemez. Felületét krómhatású fóla takarja. A tetején látható lyukon át tör elő egy 5 mm-es kék led fénye. A led-en hozzávetőleg 15 mA áram folyik át. A csapatok díjazása a tervek szerint a sikeresen kitermelt e-kockák számától függ. Bővebben a díjazás menü alatt.

Amit tudni akarsz az energiakockáról, de soha nem merted megkérdezni:
Miért nyáklemez és nem fa, műanyag vagy vas? Az első kocka vasból készült, de hosszas várakozás után sem sikerült elfogadható áron legyártatnom 30 darabot. Így maradt a csináld magad nyáklemezből. Mivel a feladat szerint csak szimbolikusan kell a kockákat ’összeszedni’ fizikailag nem, a legolcsóbb megoldás mellett döntöttem.
Miért ’krómozott’? Azonkívül, hogy esztétikus úgy viselkedik, mint egy tükör a homokban. A többit a fantáziára bízom.
Miért világít a teteje kék fénnyel? A pálya felett ’kering’ egy-két műhold /bővebben később/ aminek képeit bármely csapat felhasználhatja az irányításhoz. A szoftveres azonosítást segíti a fény.
Az energiakocka virtuális felvétele, a benne tárolt energia ’kibányászása’: A kocka tetején a kék led mellett található egy fototranzisztor. A kockába épített mikrokontroller (a program Molnár Károly barátom keze munkája) érzékeli, ha a kocka tetejét 5 másodpercig közvetlen, folyamatos fény éri. Ebben az esetben a kocka jól látható módon jelzi, hogy sikeres energia kitermelés történt. Ezután a kocka tetején lévő kék led stílusosan nem sugároz többé. Minden jelentkezett csapatnak küldök egy példányt, így kifejleszthető a megfelelő áramkör. A bányászathoz három, azaz 3 db 5mm-es fehér fényű led használható fel, típustól függetlenül. Bármely más alternatív módszer esetén a fényvisszaverő felület mérete nem lehet 5x5 cm-nél nagyobb. (Egy rövid videó látható a fenti e-kocka képe alatti linken)

Röviden összefoglalva a feladat 45 perc alatt megtalálni minél több energiakockát és a kockában tárolt energiát (üzemanyagot) virtuálisan kitermelni. Az eredmény szempontjából az számít a 45-dik perc végén mennyi kockából sikerült az üzemanyagot kibányászni.

A rover és az irányítás: Építeni kell egy önjáró, mozgásához saját energiaforrást használó robotot. Ebből következik, hogy vezetéket sem a kommunikációhoz, vezérléshez nem lehet használni. A robot hossza nem haladhatja meg az 50 centimétert a szélessége a 40-et. A magasság és a súly nincs korlátozva. A rover bármiből megépíthető, alkatrészként bármilyen gyári (kínai) játék modell felhasználható. Ez esetben kötelező úgy átalakítani a játékot, hogy legalább kinézetben hasonlítson egy kutató robotra és ne egy pl. rendőrautóra. Szeretném felhívni a figyelmet az első versenyre, ahol a mechanikailag érzékeny konstrukciókat a gyilkos marsi homok percek alatt elintézett. Néhány régi nyomtató csodás alkatrészeket rejt fillérekért a bontóban, de egy ilyen robot megépítése már gépészeti ismereteket igényel.

A vezérlésével kapcsolatban kőbe vésett szabály, hogy a földi irányító központból a kiadott parancsokat 15 másodperccel késleltetni kell. Ezt jól látható módon a vezérlő szoftverben mutatni kell. (egy egyszerű csíkkal, órával, számlálóval) Ahogy a valóságban is lehetőség lenne rá, ebben a versenyben is megengedett egy marsbázis használata. A bázis ahogy az első versenyen, most is rendelkezik földi erőforrásokkal, így van földi 230V és UTP CAT5 hálózat illetve bármilyen fizikai kapcsolat is megengedett. Lehetőség van a pálya sarkaiban a rover pozíciójának meghatározását segítő berendezés elhelyezésére. Ezen ’gps’ eszközök bármilyen vezetékkel kapcsolódhatnak a marsi ’szuperszámítógéphez’. Elhelyezésük a kutatás előtt, fizikailag a pályán kívülre történhet. A marsbázis számítógépeinek parancsait a rover felé értelemszerűen nem kell késleltetni, de a földi parancsokat akkor is kell, ha a marsbázis számítógépére mennek. A földi irányítóközpontból a marsi pályát nem lehet látni csak a rover és a műholdak képeit. Az irányító számítógép képernyőjét projektoron kivetítjük, a csapattagok kommunikációját pedig kihangosítjuk, hogy mindenki követhesse a teremben a heroikus küzdelmet

.

’Mórickarajz’ a pályáról A középen látható űrhajó egy makett. Magassága 1m átmérője 25 cm.

Műholdak: Az első versenyen vetettem fel, mint egy lehetséges alternatívát. Az ötlet életmentő volt, mikor át kellett térni a kézi vezérlésre. A műhold a pálya felett 6 méter magasan ’kering’. Jelen pillanatban (2007.01.14.) egy logitech fusion webkamera lett összeillesztve egy nagylátószögű objektívvel. A képek frissítése 1s és a kép egy fix IP címen érhető el, mind a földi mind a marsi bázison. A képek nincsenek késleltetve tehát on-line a valóságot közvetítik a földi központba is. Elkészült egy program ami a nagyfelbontású fényképet helyettesíti, mivel a Canon 350d-hez nem sikerült megfelelő objektívet szerezni. A program letölthető innen.
Az első verseny kamerájának képe látható a régi weblapon a videó menü alatt.

A verseny előtti péntek délután már lehetőség lesz tesztelni a robotokat a pályán illetve igény esetén a műholdas rendszert is. A verseny napján már nincs lehetőség a rovereken módosítani, így elkerülendő, hogy az első induló csapat hátrányba kerüljön a többiekkel szemben.
A szakmai zsűri a szabályok betartását ellenőrzi és a verseny során eldöntendő sorskérdéseket hozza meg (pl. milyen feltételekkel lehet segíteni egy bajba jutott roveren).
A kiindulópont a feladat jellegének kitalálásakor az volt, hogy minden csapat egyformán győztes lehessen az eredmény pedig minden szubjektív ítélettől mentes legyen. Szerintem sikerült kiokoskodni, most már Nálatok a labda (azaz kocka). Az én feladatom pedig megtalálni azt a három dolgot ami a háborúkhoz is kell.

Sipos Attila